I. 1. Kedves Morzsa Frédi! Ha valaki kérdi, ki lehet e kutya, mondd, hogy a kert ura, Klára kedvenc ebe, mely nem nyugszik bele, hogy a mócsingokat más ebe megegye. Féltékenyen őrzöm a tálam, alapvető erkölcsi kérdés ez nálam! Ha nincs szó kajáról, szívesen ugatok nagykutyák bajáról, vagy ha érdekelnek a helybéli pletykák, neked elmesélem, ha találkozunk kinn, ott, azon a téren, amely címen lakom. Aztán jelet hagyunk egy lámpaoszlopon. Így, ha keresnének a tüzelő szukák, kik az ismerkedés más módjához buták, ne töltsék az időt hasztalan szimattal, hanem ránk leljenek, mielőtt a hajnal, és a sintér minket észrevenne, mikor a kocsmába betér egy felesre. Látod, a hétvégi program nálunk tuti. Csahosan üdvözöl új barátod: Brumi. 2. Kedves Prézli! Bocsáss meg nekem kedves Alfréd, hogy egyből leFrédiztelek nemrég, de errefelé minden kutya tudja, sőt gazdám is és minden pereputtya, hogy Frédi az Alfréd beceneve, s ezért én eleve nem gondoltam arra, hogy tán megsértelek vele. Magyar nevet adni pedig újra divat lehet, így kerül a levelembe Morzsa: Prézli helyett. Mint látod kedves csahos kis barátom, most már minden vakkantásom megvigyázom, és megadom a módját e levélnek, bár lenne mondanivalóm temérdek. Jól tudom, hogy milyen sok a dolgod, Megvéded a házat s nem csinálsz bolondot magadból, se másból. Kiveszed a rászed minden kutyaságból. A környékünkön minden kutya tudja hogyan menekült el a vízszámlás futva, mikor a kiskapun óvatlan belépett… El tudom képzelni azt a rémült képet! Nekem nem jutott a vízszámlás bokája, csupán a plébános elszakadt csuhája, de nem az én bűnöm, hisz' rablónak látszott, amikor egy asszony ablakán kimászott, és ha már a gazda a szobában egyszer azt ordította, hogy "Elkaplak gazember..." én, mint kötelességtudó igaz véreb segítni akartam annak, aki vénebb. S mert magamat ilyen nagy bajba kevertem, mostan láncra verve ülök itt a kertben. Mindezt olvasva már beláthatod, vendéget egyelőre nem fogadhatok. Ártatlanul megkötve vonyítok, de rád csak farkamat csóválva gondolok! Egy csak a reményem, nekem, ki most árva, hogyha a levelem egy költő meglátja, a toldalékrímeket majd mind megbocsájtja. Brumi 3. Kedves barátom Prézli Frédi! Szép, ha egy kutya azt a kort megéri, amit máig, mint házőrző megéltem, de lám, mégis hiába minden érdem, egy kis hibáért láncra verten három napig szomorúan hevertem. Miért csináltak a bűneimről listát? Megfoltozták már azt a reverendát! De közelünkben újabb szörnyű zaj volt. A paplak előtt három asszony gajdolt, és azt vetették egymásnak szemére, ki hívta meg a pátert estebédre, és múlt vasárnap melyikükre nézett, miközben elmondta a szentbeszédet. Összekaptak, és egymás haját tépték, ettől már én is dühbe jöttem végkép. Gondoltam kifutok s rendet teszek menten, de megláncolva, bizony nem mehettem! Így aztán jó kutyának lettem kikiáltva, aki nem támad, s nincs szüksége láncra. Ez ám a furcsa láncolat, a lánc miatt vették le láncomat! Így lett a láncolásnak vége, és kutyatápot is kaptam ebédre. Most meg vagyok egy kissé keveredve, egy hű kutyának bizony rossz a kedve, ha nem tudhatja, mit is várnak tőle: mint eddig mindig, legyen a rend őre, vagy hagyja, hadd verje fejét a falba ez a nagyszájú, bolond asszonyfalka.. Soraimat ma azzal zárom, Prézli! Az embereket a kutya sem érti. Vau!		II. 1. Kedves Alfréd! Mindenkinek lehet némi múltja. Aszondom, ne említsük fel újra! Morrantásom régen korrigálva, Mindent megtalálhatsz a levéllistádba'. Viszont! Tudod-e te kedves öleb, Prézli, hogy amiket írunk, egy macska is nézi...? Érti, mit ugatok el neked! Honnan tud egy kandúr nyelveket? Azt hittem dobok egy hátast:, ezt úgy képezték ki, mint három per hármast! Vagy a "Rigó utca" talált ki egy újat: levelező listán macskákat is oktat...? Aki megfizeti, bármi nagy az ára, annak "Macskanyelvét" kutyanyelvre váltja! Üzenem a pletykás kandúrnak kereken, ha este miatta elverik fenekem, farkánál fogva egy vödör vízbe mártom, hogy többé semmilyen kutyának ne ártson! Ne nyávogja dolgainkat szerteszét, inkább fogja meg a templom egerét. Brumi   2. Kedves Alfréd! Persze! Ha egy macskának van elég mersze, hogy télvíz idején a kutyaházba költözzön belső zsigerig átfázva, jól jön akkor a kutya bolhás, nagy bundája, mit nyáron kicsúfolt világ hallatára! Egyszer a barátom, máskor ellenségem, alaposan becsap, ha nem vagyok résen. Brumi így, Brumi úgy! - dorombol a csalfa, de a tejet, tejfölt mind maga felfalja. Egy cseppet se hagyna a szomjas kutyának, körmét mereszti, fúj, úgy védi a tálat. Bosszút állnék rajta, én se adok csontot, de ő nem szereti azt a kemény koncot. Mikor megkergetném, máris jön a gazda, hízelgő cicáját ő bizony nem hagyja. A sok álnokságnak mindig az a vége, én kapok söprűvel az orrom hegyére. Hogy ezt mind kibírom, nem vagyok tán mulya? Üdvözletét küldi Brumi, a vén kutya. 3. Barátom, Alfréd! Elmondom neked, mindazt mi nyomja kutyaszívemet. Tudod, hogy a kutyák erkölcse tiszta, (többnyire), bár néha meglehet, találni köztünk néhány gyenge jellemet. A macskák álnoksága köztudott. A többségük gonosz? Nem is mondok nagyot. Ismertem Lucát. (Sziámi cica). Már mondhatom, béke poraira. Ő volt a ház kedvence, és mi volt a hála? A könyveket a polcról, sorban ledobálta. Mondják, hogy szobatiszta volt. Nem is lopott. Otthon. De láttam, hogy a szomszédból fél tábla szalonnát hozott. Azt gondolod, talán megette? A fűre azonnal letette. Ott hagyta kárba veszni a jó vacsorát, mint mondják , akár eb a Sza…harát! Ellopni azt, amit nem is szeret? Gondoltam kleptomániás lehet. De mit tesz Isten! Meglátta a szomszéd a kamránál, amint kiosont onnét. A szalonnát nem kérte vissza, ennek pedig csak az a titka, hogy az emberben él egy nagy utálat, nem eszik olyant, mit megnyalt egy állat. - Pfuj! Rajta van a Luca cica nyála! Így lett finom a kutya vacsorája. Ízlett bizony, különösen a bőre... csak hát zsíros volt, és f.. futottam tőle. Azóta elmúlott már rólam ez az átok, de neked - bocs- hasonlókat kívánok! Luca pedig, a bűnös, lopós pára? Másnap a szomszéd a kertben elásta. Soraimat egy jó tanáccsal zárom: Egy macskának se higgy soha kis barátom, Mert szava annyit ér, mint a kutyagumi!. Csahos barátsággal üdvözöllek: Brumi
III. 1. Prézli Alfrédnak Amíg szuflámból nem fogy ki a rím, elmondom, hogyan telnek napjaim. Nehéz kutyának lenni kedves Prézli! Ki kutya nem volt, az ezt meg sem érti. A szolgálat, az őrzés folytonos. Míg fiatal vagy, ezzel vígan végzel, De vén kutyának biztos, hogy csak kényszer, hisz' szunyókálni úgyis hajlamos. Én egész éjjel körbe-körbe járok, figyelek, jönnek-e gonosz betyárok, és jelentem, ha rendben a határ. A délután jó. Alszom egy-egy órát, úgyis azt mondják, a kutya csak lófrált, …és délutáni pótlék úgyse jár. Rövid levél ez. Ennyit mondhatok. A többit mind megírták a lapok. Brumi 2. Orrunk után A gazdám mérges. Nem értem, mi végre kell haragudni egy-egy utcanévre? Még szélütést kap, s az okozza vesztét, hogy az utcánkat megint átnevezték. . Ha valaki hallgatna a kutyákra nem írna nevet az utca sarkára.. Inkább az orrokat fejlesztenék, hogy szag után igazodjon a nép, hisz' mi, kutyák olvasni nem tudunk , az utcákon mégis jól elvagyunk.. Elképzelem, ha jönne üzenet, a postás szagolná a levelet, aztán szaladna, akár egy kutya... Szerintem soha nem lenne hiba! Végül, akinek legjobb a szaglása, az a ranglétra legtetején állna. Ez igazságos lenne, s én úgy éljek, nem támadhatná semmiféle érdek. Ha romlana a szaglás öregedve: leválthatnák, hiába lenne kedve maradni még. Bizony leváltanák a jobb szaglású okosabb kutyák! Megkeveredtem, ne haragudj Prézli! Hiszen nem is kutyákról kezdtem írni. 3. Brumi kutya újabb levele Tudod Prézli, szeretem a helyem, de mégis van pár észrevételem. Mintha a gazdám néha irigy lenne az eddigi költői sikeremre. Eldaloltam hajnalban, amit írtam, oly dallamosan, ahogyan csak bírtam, ő meg dühöngött, fenyegetett lánccal, na persze, a gazdámra ez is rá vall. Pedig ő is mond verset, - neki tetszik- na de a híre ettől nem növekszik. Nekem, ahogy csak egy kis dalba kezdtem, a szomszéd Malvin integetett menten, s azóta is hívogat eleget, menjek, csináljunk apró ebeket. Engem hívott! Nem a gazdámat! Hát nem csoda, hogy így irigység támad. De legyen béke s csend az udvaron, inkább Malvint a gazdámnak hagyom!	4. Brumi a chipről Nem újdonság az én hírem: népszámlálás volt nemrégen. Gazdámat is számba vették, hogy mindenben kiismerjék. A szomszéd kutyák azt ugatják, Hogy már őket is számolják. Nem értem az embereket. Chipet kapunk. Az mi lehet? Hova szúrják, farba, hátba? Biztos nem csak a bundánkba. Ha fülembe, azt nem bánom. Máshol senki ne piszkáljon! Chíp engem már elég bolha, nem kell chipért menni boltba, orvoshoz, se patikába. Úgy gondolom a chip drága De ha gazdámnak megéri, nem szólhatok semmit, Frédi. El kell tűrni, amíg lehet, bár vonyítunk majd eleget, szót fogadunk mi az úrnak! A kutyák mindent kibírnak. Nem lehetünk szabad ebek. Ha kószálunk, felismernek. Azért van ám némi haszna: Aki chipes, azt a sintér eztán már nem bánthatja. Persze, ha a sintért nézem… Ért-e hozzá? Bizony kétlem! Lesz, ahogy lesz, be kell látni, velünk megtörténhet bármi! 5. Néha csirkenyakakról álmodom… Nagy hírem van Prézli! Hála a keréknek, egyszer lenn, egyszer fenn! Változik az élet. Jövőre már jobb lesz, azt csak ki kell várni, addig meg türelem, hisz történhet bármi. A gazdám színhúst vett. Ette sülve, főve, nekem egy falatkát se adott belőle. Levesébe meg a velős csontot tette, s megette a velőt pirítósra kenve. Kifőtt, marhacsonttal kínált engem- mért ne?- Azt szerette volna, hogy pitizzek érte! Elfogadtam persze, de mikor nem látta, kivittem a kertbe. Ott a csont elásva. Az úr meg a párja meghízott kövérre. A kutyahűségnek hol maradt a bére? De fordult a kocka, én már alig várom! Nyugdíjba megy gazdám tavasszal, vagy nyáron. Farhátat vesz eztán, csirkenyakat délre, annak bőrét, csontját megkaphatom végre! Nálam boldogabbat a világ nem láthat, fenékig kinyalom... majd a kutyatálat .

Vadászik Marci eleget:
most fogott épp egy egeret.

Még játszik vele s tervezi,
hogy uzsonnára megeszi.

Kérleli Cinka: – Ha lehet,
adj belőle egy keveset!

Marci csak morog: – Van eszem!
Én fogtam, magam megeszem. 

- Mit gondoltok, mit találtam?
Madárkát egy kalitkában!

– Gyere ki te szép madár,
oly régóta nézlek már!
Alig várlak, úgy szeretlek,
ne félj tőlem, nem eszlek meg!

– Mondd csak Marci, ha kijönne, 
kettőnknek is elég lenne?