POGÁCSAHÁZ

A reggel szürke, szinte ásít,
a bokrokon még dér tanyáz,
két fürge kéz az ajtót nyitja,
s kitárul a Pogácsaház...

Itt miden kék-narancsban játszik,
ragyog a pult, az ablakok,
a fal mellett fényes kemencék,
és szállnak már az illatok.

Már fő a kávé, tejszín bőven...
ha szomjazol lesz Cola még,
ha közben traccsra támad kedved
a két kis asztal épp elég.

Halomban vár a sok pogácsa
és mákos, meggyes falatok.
Ki tudna ennek ellenállni?
Fogyókurázni nem fogok...

A kiszolgáló? Sose morcos,
gyerekhez is van szép szava.
Gondok, bajok itt sose várnak,
csak a pogácsák illata...

Ha keresel és nem találsz meg
a címemen, ahol lakom,
gyere csak a Pogácsaházba,
ott épp egy versemet írom.